Nem gondolom, hogy a kutyánknak kabátra lenne szüksége, mégis a legutóbbi fodrászkodás alkalmával valahogy nagyon meg lett nyírva. Reszketett már a kocsiban is, persze ott sincs meleg, és reszketett a séták alkalmával is. Alig akart kimenni a házból.
Nosza, elő a varrógépet, irány az internet, ide nekem egy szabásmintát.
Méretet vettem Buksiról, kicsit módosítottam a mintán és már vágtam is az anyagokat.
Kívülre egy kék orkán anyag került, hogy könnyen lehessen tisztítani, akár mosás nélkül is. Valaha egy tréningnadrág volt. Rég kinőtték a fiúk. Középre egy meleg bélésanyag került, egy kiságyba való babatakaróból szabtam. A harmadik réteg pedig, amelyik a kutya bőrével érintkezik, egy szintén kék thermo anyag. Előző életében a legkisebb fiam, Bálint kisvakondos- kantáros-zsebes ovis nadrágjaként funkcionált.
Először is a külső orkán anyagra varrtam fel két fényvisszaverő szalagot, amit még valamelyik első mobilhoz kaptunk, nyakba akasztónak. Brrr. Sosem lógott rajta semmi, de most eljött az ő ideje.
Majd összetűztem a három réteget gombostűvel, hogy ne mozduljanak el varráskor.
Körbevarrtam, kis nyílást hagyva a nyakrésznél, hogy ki lehessen fordítani.
Kifordítás után a két milliméteres tűzéssel együtt bevarrtam a nyílást is.
Végül tépőzár került rá, hogy egyszerűbb legyen az öltözködés.
Kész is van. Nem volt másfél óra sem.
De úgy tűnik, Buksi szerint mással is tölthettem volna ezt a másfél órát. Láthatóan nincs feldobva az új kabátjától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése