Gyereknapi amőba

Májusi kézműves foglalkozásunkra - mivel a gyereknapi hétvégére esett - egy társas játék elkészítésével készültem. Izgalmasnak ígérkezett, egyben összetett, nehéz feladat is. Volt benne textil festés, kézzel varrás, de a legizgalmasabb mégis a varrógép felfedezése volt.

Amőba párnákat varrtunk, aminek a hordozó tasakja maga a játéktábla.

Persze az újrahasznosításról sem mondtunk le, (most sem) kiszuperált farmernadrágot aprítottunk fel alapanyagként.

Először textilfestékkel megfestettük a tasakot, hogy legyen ideje megszáradni a varrás előtt.

Mivel szépen sütött a nap, kinn dolgoztunk az udvaron, Azonban egy enyhe fuvallat elég volt, és a száradó tasakok leröpültek, és elmaszatolódott itt-ott a festék. Némi esztétikai hibával ugyan, de elkészültek tehát a "játéktáblák". 

Néhányuknak ez volt az első találkozása a varrógéppel. Izgalmas feladat volt.

Amíg egy-egy tasak készült, addig a többiek kézzel rávarrták kör és a kereszt alakú mintát a kis párnák egyik oldalára.

                                                                                                              

Majd következett a gépi varrás ismét: összevarrták a párnák három oldalát, hogy egy kis tömőanyaggal kitömve párnát képezzünk. 

Sajnos idő hiányában  nem mindenkinek sikerült befejeznie , de aggodalomra semmi ok, két hét múlva indul a kézműves tábor, akkor elkészülhet majd, és már indulhat is az amőba bajnokság.

Addig is kitartás a suli végéhez!

Tortatál

Nagyon készültem erre a foglalkozásra, hiszen ilyen nagy lélegzetű munkák eddig nem nagyon volt.

A komolyabb érték, az összetettebb feladat, nagyobb koncentrációt igényelt. 

Szerencsére ragyogó időt fogtunk ki, így a szabadban tudtunk dolgozni. Napsütésben még a munka is jobban megy. 

A nyers tortatálakat  Bluer Design Biankától szereztem be. 

Festék, ecset, stencil, wax.

Már csak a szorgos kezek hiányoznak.

 És elkezdődött a munka. 

Láthatóan a Türkizkék volt a favorit.

 Szárad az első réteg.

 

Anyák napján természetesen a szívecskék nem hiányozhatnak.

 De még mindig favorit a bagoly.

 A legprecízebb munka.

És ez egy koptatott, öregbített változat a stencilezés mellett.

 Waxolunk...

 És íme a végeredmény.

Már csak a sütemények hiányoznak.

Köszönet Biankának a tortatálakért.

Mindenkiről készült fénykép a saját alkotásával, anyák napja után kérésre elküldöm.

Addig lehet találgatni.....

Kincses ládikó, avagy a fadoboz új élete

Nemrégiben az Ecseri Piacon jártunk.
Legkisebb gyermekem kíváncsi lett arra, hogy milyen is egy használt cikk piac. Gondoltunk egyet, és szombaton reggel felkerekedtünk.

Végigjártuk, különösebb cél nélkül, csak az ismerkedés kedvéért, de jó alkalom volt a beszélgetésre. Egy- egy tárgy kapcsán régi emlékeket, gyerekkori eseményeket idéztem fel, meséltem róla a fiamnak. Természetesen vásárfia nélkül nem lehet távozni. Ő egy sétapálcával , én egy régi fadobozzal távoztam.

Egy fadobozzal, ami ugyan jó állapotban volt, de borzalmas, oda nem illő fogantyúval, és össze-vissza karcolva várta, hogy új életre keljen. (Sajnos kiindulási fotó nem készült.)

Pár napig csak nézegettem, simogattam, vártam az ihletet, milyen is szeretne lenni, aztán, ahogy lenni szokott, belevetettem magam. 
Kívül elefántcsont fehér lett, belül pedig olajfa zöld.
Pentart Dekor Paint Soft festékeket használtam.

Aztán túl mélynek találtam, kellett bele egy betét. S ha már betét, legyen rekeszekre osztva a sok apróságnak, ami majd belekerül. Szóval "asztalosnak" álltam, fűrészeltem, daraboltam, csiszoltam, szögeltem, ragasztottam, majd az  egészet lefestettem.

A láda sarkaiba kis pöckök kerültek, ezeken tud megülni a betét.

S lőn..

De nagyon üresnek találtam, kellett rá valami díszítő elem.

Pentart 3D por kevertem festékkel, és stencillel felvittem a mintát a dobozra.

Végül fogantyút, zárakat és lábakat kapott...

és ilyen csinos lett.

Márciusi Kézműves Foglalkozás

Karácsony előtt elárasztották a közösségi oldalakat a szódabikarbónás díszek. Akkor már nem fért bele az időmbe, de gondoltam a húsvéti készülődés jó alkalom lesz , hogy mi is tegyünk egy próbát vele. Nosz, fogtam a kis kosárkámat, és irány a piac, ahol a szódabikarbónát nagyobb tétélben lehet beszerezni. Egy kicsit bután nézett rám az eladó, amikor közöltem vele, hogy 4 csomag félkilós adagot kérek. 

Mostanában olyan vintage- shabby hangulatban vagyok, szóval gondoltam csinálok néhány finom pasztell színű árnyalatot a gyurmából. Az elkészítési útmutatók alapján megfőztem a masszát, majd egy evőkanálnyi vízben feloldottam egy-egy teáskanálnyi tojásfestéket, és alaposan elkevertem benne. Gyönyörű színek lettek, nézzétek:

(Száradás után egy kicsit halványulnak, szóval bátrabban lehet bánni a festéssel.)

Összeszedtem- beszereztem a húsvéti sütimintázókat, kerestem egy csipkét is lenyomatok készítéséhez, még a szilikon nyomdákat is kikészítettem, már csak a fantáziánkat kellett hozzátenni, és elkezdtük az alkotást. Mindenki nagyon élvezte a munkát. 

Két új tagot is köszönthettünk a csapatban, kissé megilletődve, de lelkesen dolgoztak ők is.

A csipikével mintázott bárány..

és a többiek.

Amíg a sütőben száradtak a felakasztós díszek, addig virág mellé tűzhető tojást is festettünk.

Ablakmatrica festékkel mintáztuk a hungarocell tojást, vastagon, hogy jól kidudorodjon a minta, majd száradás után lefestettük, végül csipkét, szalagot és színben hozzáillő  masnit kaptak.

És a végeredmény:

Ezek a kedvenceim:

Imádok velük dolgozni!